A szupervíziónak nincs általánosan elfogadott meghatározása. A szót általában úgy értjük, hogy “föntről ránézni”. A szupervizor segít a szupervizáltnak, hogy külső vagy új nézőpontból vizsgálja meg a hozott témáját, ezáltal új felismerésekhez jusson. A szupervízió során saját magunk vagy munkahelyi csapatunk, ill. ezek szervezeti kapcsolatai, működésmódja áttekintése folyik.
A szupervízió egy olyan pszichológiai munkaforma, ami az emberek szakmai személyiségének fejlesztésével foglalkozik. A szupervíziós témák fókuszába általában az egyén, a szakmai feladatával való kapcsolata, a munkatársaival vagy a szervezettel való kapcsolata kerül. Mindazoknak, akiknek elsődleges munkaeszköze a személyisége, azoknak ajánlható a szupervízió. Így leggyakrabban vezetők, humán szakemberek jönnek szupervízióba, mert ők közvetlenül érzik, hogy gondot kell fordítaniuk szakmai személyiségük karbantartására, fejlesztésére.
Módszertana igen szerteágazó, de a leggyakrabban speciális kérdésfeltevés eszközét használja. Az eszközök célja, hogy a szupervizáltak reflexiós és önreflektív készségét mozgósítsa, ezáltal nem feltárt, nem értett működéseket, mechanizmusokat érthetővé, transzparenssé tegye a szupervizált számra. Ha ezek a tudattalanból a kognitív szintre kerülnek, a szupervizált könnyebben meg fogja tudni oldani a szakmai kihívásait.
A szupervízió folyamata során olyan nézőpontváltó megközelítéseket keresünk, melyek a szakember identitásából indulnak ki. Van, aki szeretné újra meghatározni professzionális identitását, van, aki hatékonyabban akar működni, van, aki saját elégedettségét akarja növelni a szakmai tevékenységében … Mindezen célok teljesülése mellett, a saját működés vizsgálata közben, a lelki egészség megőrzése, a kiégés elkerülése, az érzelmi terhek feldolgozása, és új, belső erőforrások tudatosítása szintén nagy hangsúlyt kapnak a folyamatban. Miközben a szupervizáltak önmagukra tekintenek és szakmai működésüket figyelik meg, gyakran az eddiginél jobb szakmai megoldásokra találnak.
A szupervizált azért felelős, hogy az ülésekre hozzon témát, dolgozzon ezeken, az ülések között pedig elgondolkodjon az eddigi szupervíziós tanulásán, fejlődésén, és építse azt be a szakmai életébe.
A szupervizor a folyamatért és a szupervizált integritásáért felel. Az egész személyiségével dolgozik. Facilitál, moderál, speciális szupervíziós kérdéstárával és eszközkészletével segíti a szupervizáltak reflektív és önreflektív munkáját.
A szakmafüggetlen szupervízió mindig külső, a szervezeten kívülről jövő tanácsadói tevékenység. Van belső coach, belső mentor, de „belső szupervizor”a szakma szabályai szerint kizárt. Ennek – többek között – az az oka, hogy a szupervízióban különösen fontos a biztonságos tér megteremtése, a titoktartás garantálása. A szupervizornak ezért a folyamat közben és utána is el nem évülő titoktartási kötelezettsége van mindarra vonatkozóan, ami a szupervíziós folyamatban elhangzik vagy történik. Ez egy szervezeten belüli szakember esetén természetszerűleg nem lenne biztosított.
Jóllehet a szupervízió összetett módszertannal dolgozik, mégis jól el tudjuk különíteni más humán tanácsadási formáktól. A szupervízió nem pszichoterápia (melynek tárgya az elsődleges én), nem közvetlen önismeret-fejlesztés (bár várható tőle önismereti hozadék is), nem célorientált coaching (ami általában egy megoldás keresésére, egy hogyanra irányul), nem direkt tanácsadás, nem képességfejlesztő tréning (ami egy készséget gyakoroltat be), és nem életvezetési tanácsadás (szupervízióban csak „business” van, „life” nincs).
A szakmafüggetlen szupervízió, amit mi végzünk, a működő szakmai személyiség fejlesztésére, tisztázására, karbantartására irányul.
Mi az európai típusú, szakmafüggetlen szupervíziót műveljük. Eszerint a szupervizorság egy szakma, ami bármely más szakmában dolgozó szakembernek tud kísérést nyújtani, hogy szakmai személyiségét fejlessze.
Az amerikai típusú szupervízió olyan tevékenység, amiben a szupervizor felettese a szupervizáltnak. Ez nem külső, tanácsadói tevékenység, hanem inkább egy szervezeti alá-fölé rendeltséget, felelős-beosztott viszonyt jelent.
A módszer- vagy szakmaspecifikus szupervízió leginkább a mentoringra hasonlít. Ilyenkor egy adott szakmában nagyon jártas senior szakember kíséri junior kollégáját a szakmai fejlődés útján. A mentoring definíciójának megfelelően mindenben peer-ek, kizárólag a szakmai senioritásban különböznek, ami meghatározza a tanulás irányát is. Ilyen segítő tevékenységi formák ismertek a pedagógia, a szociális munka, vagy a coaching területén is, de elvileg bármilyen szakma területén kirajzolódhat szakmaspecifikus mentoring hagyomány. Az ilyen segítő nem pszichológiai intervenciót végez, hanem a junior szakember szakmai ars poeticájának fejlődését kíséri. Tehát az európai típusú szupervízió terminológiájával ez szoros értelemben nem szupervízió.
Három munkaformában dolgozunk:
A hatások változatosak a résztvevők számára, és sokféleségük miatt valószínűleg számbavehetetlen. Néhány tipikus példa:
A szupervizált jobban érti
Ezen felismeréseknek sokrétű további tanulás az eredménye:
Tipikus teamszupervíziós hatások csoportban, teamben:
Elérhetőségeink
Minden jog fenntartva © Dr. Rónay Miklós és Fehér-Makó Alida, 2024
